Kivonat: |
Berta Zsolt jó író, ezt már előző regényeivel is bizonyította. Mostani kötetével, amely novelláit tartalmazza, ismét erről tesz bizonyságot. A "zónaregényekben", ahogy ő nevezi írásainak műfaját, korunk, a minket körülvevő világ jelentéktelenek tetsző, ám a mindennapjainkat meghatározó
[>>>]
Berta Zsolt jó író, ezt már előző regényeivel is bizonyította. Mostani kötetével, amely novelláit tartalmazza, ismét erről tesz bizonyságot. A "zónaregényekben", ahogy ő nevezi írásainak műfaját, korunk, a minket körülvevő világ jelentéktelenek tetsző, ám a mindennapjainkat meghatározó jelenségeiről, élethelyzeteiről ír. Teszi mindezt kópés humorral, remek helyzetképekbe csomagolva, mindazt, amit a világról, a jelen Magyarországának politikai életéről (Nyílások, Kuruc), és egyáltalán mindenféléről gondol (A Trogger házaspár szerencséje, A sétáló virágfa). Szarkazmussal is átszőtt sorai, azonban soha nem bántóak, cinikusak, inkább mintegy magának is fricskát adva az olvasóval együtt nevet. "Az utolsó falat zamatában" egy életen át gyűjtögetett könyvtár szomorú végnapjairól ír, arról, hogy miként szívja föl a fogyasztói társadalom a lassan egyformára gyalult tagjait, oly módon, hogy sokak számára a könyv, az olvasás már értéktelen és haszontalan foglalatossággá válik. A Gödör főszereplője, az ötvenöt esztendős családanya egy lottózóban dolgozik, és amikor nála jelentkezik, a több mint kétmilliárd forint nyertese, aki nem hajlandó adni neki egy kisebb összeget a nyereményéből, amitől a nő nyomorult kis élete nagy fordulatot vehetne, az asszony kiborul és kétségbeesett őrjöngésében a mentők viszik el. A víz és a Nagypapa szőlője című írások a gyermekkor gondtalan világát, a nagyapa képét idézik meg humortól sem mentes, ám líraian kedves és szép képekben. Érdemes széles körben ajánlani, a hagyományos novellaírás műfaját erős élénk színekkel életre keltő, olvasmányos és remek kikapcsolódást ígérő kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|