Fejős Zoltán néprajzkutató, múzeumi szakember most megjelenő könyve a magyar néprajz történetét a múzeum és a múzeumi gyűjtés szemszögéből tárgyalja. Szemléletét a tudománytörténet újabb, konstruktivista felfogásmódja határozza meg. A szerző – korábban zömmel nyomtatásban megjelent tanulmányainak   [>>>]

Fejős Zoltán néprajzkutató, múzeumi szakember most megjelenő könyve a magyar néprajz történetét a múzeum és a múzeumi gyűjtés szemszögéből tárgyalja. Szemléletét a tudománytörténet újabb, konstruktivista felfogásmódja határozza meg. A szerző – korábban zömmel nyomtatásban megjelent tanulmányainak egybedolgozásával – bemutatja azokat a törekvéseket, amelyek folyamatában és eredményeként létrejött Magyarországon a „néprajzi múzeum mint intézménytípus, a maga sajátos helyi változatában. Könyve első felében foglalkozik az eszmetörténettel: a nemzeti diskurzus és a néprajz viszonyával, a legfontosabb kutatókkal, Xantus János kelet-ázsiai gyűjteményével, mint nagyon fontos előzménnyel, a hazai Néprajzi Múzeum megalapításával, Herman Ottó és Xántus János 1885-ös vitájával, a néprajzi műgyűjtés hazai kezdeteivel, a 19. és 20. század fordulójának „népművészetével, s a helyi kultúra múzeumi reprezentációjának néhány kérdésével. A második részbe kerültek a módszertani írások. Olyan témákról esik szó, mint Huszka József néprajzi gyűjtő munkássága, Herman Ottó és az ősfoglalkozások képi illusztrációja, Szalay Imre és a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, mint a Néprajzi Múzeum elődje, Semayer Vilibáld 1909-es szolnok-dobokai kérdőíve, Bátky Zsigmond kalotaszegi kutatásai vagy Jankó János néprajzi újjászervező munkája. A szöveget fekete-fehér és színes illusztrációk kísérik. A kötet végén irodalomjegyzék, névmutató, tárgy- és helynévmutató, valamint a tanulmányok eredeti megjelenési adatai kaptak helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]