Utoljára 1974-ben látott napvilágot Illyés Gyula 1934-es szovjetunióbeli körútja nyomán született oroszországi útirajza. A Horthy-korszak irodalmi szenzációja volt az 1934-ben megjelent útirajz, amelyben a baloldali, de nem kimondottan kommunista író, az akkor még tehetséges lírikusként számon   [>>>]

Utoljára 1974-ben látott napvilágot Illyés Gyula 1934-es szovjetunióbeli körútja nyomán született oroszországi útirajza. A Horthy-korszak irodalmi szenzációja volt az 1934-ben megjelent útirajz, amelyben a baloldali, de nem kimondottan kommunista író, az akkor még tehetséges lírikusként számon tartott Illyés Gyula készített, miután meghívást kapott a szovjet írók moszkvai kongresszusára. Illyés az irodalmi próza és a tudósító riport határán, a lelkes rokonszenv és a gyanakvó kritika közt egyensúlyozva kísérelte meg hiteles lenyomatát adni mindannak, amit Leningrád és Moszkva közt utazva, a magyar nyelvrokonoknál tett látogatása, a különféle ipari létesítmények, kolhozok, sőt munkatáborok életét szemlélve, vagy éppen a kinti magyar emigránsokkal és szovjet írókkal folytatott beszélgetések nyomán tapasztalt. A moszkvai szálloda meglepően felszerelt, de a fürdőkádban nincs dugó. Nem látni, hogy az emberek éheznének, de igénytelenül öltöznek. Szívszorító látni a lerombolt templomokat, Moszkva többezer templomának sokezer tornya szomorúan hallgat, a templomokban viszont könnyezve tömegek borulnak a földre. Még élénken él az emlékezetben a forradalmár nők meztelen alakja, kik csupán egy vörös szalagot viselve tüntettek felszabadultan a szemérem ellen a villamosokon. A munkások olyan lassan dolgoznak, mintha vasárnap délelőtt andalognának. Hogy épp milyen nap is van – Illyés templomba menne kíváncsiságból – a Pravda szerkesztőségétől kérdezik, mert az ötnapos munkahét teljesen összezavarta az élet ősi menetrendjét. A különös erejű beszámoló a mai olvasó számára is igen érdekes és tanulságos, hiszen a számunkra manapság is oly titokzatos Oroszországról nyújt egyfajta lélekrajzot. A jelen kiadásnak pedig további értéket ad, hogy egyrészt az irodalmi igényű, a különféle érzékenységekre (a hazai politika elvárásai, a kinti magyarok érdekei, a hazai baloldali írók véleménye) egyaránt figyelemmel lévő útirajz mellett olvasható benne az alapjául szolgáló naplójegyzetek expresszív, friss, szinte filmszerű háttéranyaga is. Ezenfelül az író lánya, Illyés Mária személyes vonatkozású kommentárja, valamint Babus Antal filológiailag is kiváló háttérelemzése is olvasható a kötetben, utóbbi kiváló filológiai alapossággal jár utána annak, hogyan, kinek a jóvoltából (vélhetően Kun Béla) került Illyés a Szovjetunióba; mit látott, hogyan értékelte a látottakat; milyen elvárások nyomasztották; milyen írói kvalitásokat bizonyított útirajzában; hol a helye e műnek a magyar próza teljesítményei közt. A tipográfiai, könyvészeti szempontból is maximálisan igényes kiadvány értékét tovább növelik a pazar fotók, melyek részben Illyés archívumából származnak, és beszédes módon állítanak párhuzamos valóságot a szöveg mellé. A téma és a korszak iránt érdeklődőknek, főleg az idősebb korosztálynak széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]