Szőcs Géza Sziveri-beszélgetőkönyvének ugyancsak az Ünnepi Könyvhétre megjelenő "második kötete szerényen - függelékként határozza meg önmagát" annál mégis jóval több. A szintén élénk és gazdag képiséggel kísért kötet tartalma nem függeléknyi, hanem csakugyan kötetnyi: háromrészes koncepciójában
[>>>]
Szőcs Géza Sziveri-beszélgetőkönyvének ugyancsak az Ünnepi Könyvhétre megjelenő "második kötete szerényen - függelékként határozza meg önmagát" annál mégis jóval több. A szintén élénk és gazdag képiséggel kísért kötet tartalma nem függeléknyi, hanem csakugyan kötetnyi: háromrészes koncepciójában versek, levelek és emlékezések, fotók és kéziratok, avagy a Sziveri-Szőcs barátság tárgyi lenyomatai mellett az első kötet egyes fejezeteihez fűzött (hasonlóan olvasmányos, szinte meseszerű) jegyzetek is helyet kapnak, valamint egy izgalmas merítés a Szőcs Géza Erdély-képét megjelenítő, a Sziveri-beszélgetőkönyvhöz társítható, korábbi prózájából. "Gyolcsvonatokon üldözzük egymást, Jean Johann Sziveri" - szólítja meg a Gyónás a cethalban c. versben az erdélyi költő a vajdaságit, az itt maradó a haldoklót. Ezt a barátságot természetesen mindvégig Szőcs Géza szemszögéből látjuk, aki szeretett szülőföldjét is próbálta bemutatni az oda régóta vágyó, de soha el nem jutó költőtársnak, akinek a szerző szerint minden barátsága ezen a rejtélyes kommunikációs képességén, lebilincselő érdeklődésén alapult. A "függelék" mivolta s előzményével való összefonódása ellenére önálló könyv tehát elsősorban Sziveri-mementó, s a ma már díjjal, intézettel és művészeti színpaddal is továbbvitt nevet segít egyéni módon fenntartani az emlékezet számára. Az ő szavaival: "igyekszem Jancsit megőrizni magamban olyannak, amilyen volt". "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]